A legh�tk�znapibb fasizmus

�vekkel ezel�tt a V�r alj�n laktam, �s kutyas�t�ltat�s k�zben gyakran tal�lkoztam egy nagyon kedves �reg n�nivel, a k�rny�kbeli macsk�k etet�s�re �s v�delm�re kirendelt speci�lis �rangyallal. Ha a cic�k megl�tt�k, ahogy s�lyos cekkereit cipeli, amelyek csirkefejekkel �s -nyakakkal voltak tele, m�r messzir�l el�szaladtak, �s dorombolva cir�gatt�k, ker�lgett�k a l�b�t. Im�dt�k a n�nit, �s az im�dat k�lcs�n�s volt. A cekkerek egyre nehezebbek lettek, a cic�k pedig k�nyelmesebbek. Bek�lt�ztek a n�nihez vagy tizen�ten. A lak�s ett�l b�zleni kezdett, �s sajnos a n�ni is. A szomsz�dok pedig z�gol�dtak. Egy ismer�s�nk elbesz�l�se szerint elmentek az �nkorm�nyzat jegyz�j�hez, �s panaszt tettek. S�lyosat.

Ezut�n t�rt�nt a csoda. Valaki kij�tt az �nkorm�nyzatt�l, �s besz�lgetett a n�nivel. Egyezs�get aj�nlott. Maradhatnak a macsk�k, s�t hetente f�l zs�k macskat�pot is ad majd az �nkorm�nyzat, ennek fej�ben a n�ni engedje meg, hogy kimeszelj�k a lak�s�t, kimoss�k a ruh�it, �s t�rje el, hogy hetenk�nt egyszer takar�tson egy j�raval� fiatalember. Az egyezs�g megk�ttetett. A b�z megsz�nt, �s az utc�r�l magam is t�bbsz�r l�ttam, ahogy a lak�sban takar�t egy fi�.

�n pedig �vekig felemelt fejjel �s kid�llesztett mellel j�rtam, �s valahol Eur�p�ban �reztem magam.

Ez azonban egy r�gebbi budai t�rt�net, a mostani t�rt�netem �jpesten esett meg. Ez az �nkorm�nyzat rendet �s nyugalmat �hajtott teremteni, akkor is, ha az itten �l�k beled�glenek. A kuty�kkal kezdt�k. Rendelet sz�letett arr�l, hogy az �nkorm�nyzat tudja, mit szabad a n�pnek �s mit nem. Egy lak�s-egy kutya. A f�l�s ebeket elkobozz�k, �s azonnal meg�lik. Val�sz�n�leg t�ved�sb�l az is beleker�lt a rendeletbe, hogy az a m�r megl�v� kuty�kra nem vonatkozik, de ez sem okoz probl�m�t, mert a rendeletnek ezt a szakasz�t nem tartj�k meg.

Hogyan lesz az ilyen ostoba rendeletekb�l k�n, nyomor�s�g, hal�l, fasizmus?

A j� szomsz�dok k�zrem�k�d�s�vel. Egy id�s h�lgynek h�rom kuty�ja van. Buksi �reg j�sz�g, tizenn�gy �ves, �s Mici meg Falika, kutya�let szempontj�b�l szint�n t�l a delel�n, tizen�gy �vesek. Nos, a szomsz�dok �sszevesztek a n�nivel, ma m�r kibogozhatatlan, hogy mi�rt, �s kinek volt igaza, �s kinek nem, de az �h�tott �des bossz� k�n�lta mag�t az �gyesen formul�zott rendelet r�v�n. Nem kell m�st tenni, csak v�ltott csapattal naponta panaszt tenni a jegyz�n�l, hogy ugatnak a kuty�k, �s ez m�r t�rhetetlen. A jegyz� int�zkedik: hat�rozat az elkobz�sr�l, v�gsz�: megfellebbezhetetlen. Mint a v�rb�r�s�gon. Ezut�n m�r csak ki kell lesni, hogy mikor nincsen otthon a n�ni. A feljelent�k persze k�szs�gesen seg�tenek, j�n rend�r, �nkorm�nyzati el�ad�, �s szerint�k teljesen szab�lyosan felt�rik egy �llampolg�r lak�s�t, �s a h�romb�l k�t kuty�t, Buksit �s Micik�t „elkobozzak”. Sint�rtelep, azonnali kiv�gz�s. A felt�rt lak�sban kis c�dula, hogy itt j�rtak. Az, hogy az eredeti rendelet a m�r megl�v� kuty�kra nem vonatkozik, ugyan k�rem, a lak�k m�r lincshangulatban voltak, nyilatkozza az illet�kes.

Teh�t polg�rt�rsaim, a mi fejlett �s az ugyancsak �llatbar�t Uni�ba �csing�z� kis orsz�gunkban el�fordulhat, �s bizony�ra egyre t�bbsz�r el� is fog fordulni, hogy am�g a v�rosban �gyes-bajos dolgainkat int�zz�k, j�n az �ltalunk v�lasztott hat�s�g k�pvisel�je �s rend�ri felvezet�ssel a kutyakommand�, �let �s hal�l megfellebbezhetetlen ura, bet�r lak�sunkba, �s kiv�gzi szeretteinket. �gy d�nt�ttek, hogy most m�r el�g bel�l�nk, a kuty�kkal kezdt�k, ki tudja, mivel folytatj�k. Kiv�gzik, elpuszt�tanak, meggyilkolnak valakit, aki — �s ez nem stil�ris hiba, mert egy csal�dban �l� szeretett kutya az „aki”, mert szem�lyis�ge van — sok �vig �rzelmi t�rsunk, tal�n egyetlen szoci�lis kapcsolatunk volt ezzel a vil�ggal. Akivel naponta besz�lgett�nk, mert egy kuty�val besz�lget az ember, aki reggel �dv�z�lt benn�nket, aki k�rt �s k�rdezett, r�szt vett a maga — nagyon is emberi — m�dj�n az �let�nkben, �r�lt vel�nk �s szomorkodott, meg�rintett, t�rd�nkre hajtotta a fej�t, �s �gy n�zett r�nk, ahogyan csak azok n�znek, akik valakik. Lehet, hogy m�r csak ez a kutya volt az �let�nk �rtelme, de valakiknek �tj�ban �llt, teh�t el vele.

Az emberi faj egyid�s a kuty�kkal, �s egy�ttes t�rt�net�k az egym�shoz csiszol�d�s t�rt�nete. A kutya nem az egyik �llat a t�bbi k�z�l, hanem az, akit a magunk k�p�re �s hasonlatoss�g�ra form�ltunk, akinek eg�szen magasrend� �rzelmi �lete van, �s aki szereti �ket, tudja, naponta tapasztalja, hogy a kutyak �gy viselkednek, mint a k�t-h�rom �ves gyerekek, �ppen csak nem besz�lnek — m�g. No k�t ilyen valakit, Buksit es Micik�t gyilkoltatott meg az �jpesti jegyz�, hogy hagyj�k m�r �t b�k�n a szomsz�dok azzal az �regasszonnyal. Megtehette, hatalma van rajtunk. Nem a dolg�t v�gezte, nem j�rt ut�na, hogy ki mit, mi�rt, nem aj�nlott egyezs�get, m�g a maga szab�ly�t sem tartotta meg. �letett.

Hum�netol�giai szempontb�l nagyon �rdekes, hogy �ppen a kuty�k �s csak a kuty�k k�pesek emberekb�l �ppen akkora gy�l�letet kiv�ltani, mint egy m�sik ember. Akik ut�lj�k a kuty�kat, azok �ppen az „akit” l�tj�k benn�k, �s ez�rt k�pesek vel�k kapcsolatban mindazon aljass�gra, amit egy�bk�nt csak magunk k�z�tt szoktunk alkalmazni. Ez�rt �lik, k�nozz�k, verik a kuty�kat. Egy papag�j vagy kecske nem v�lt ki gy�l�letet, mint ahogy egy cseresznyefa sem. A szeretet vagy gy�l�let �l�l�nyek �ltali kiv�lt�s�nak m�rt�ke pontosan ar�nylik az illet� l�ny emberhez val� hasonl�s�g�hoz. Azok, akik a m�di�ban, az �nkorm�nyzatokn�l a kuty�k ellen �g�lnak, emberekkel szembeni �t�latukat vezetik le ekk�ppen, �s ink�bb szak�rt� pszichol�gus seg�ts�g�re volna sz�ks�g�k, mint hat�s�gi t�mogat�sra.

 A kuty�k id�nk�nt harapnak.

A kuty�k ugatnak.

A kuty�k az utc�n �r�tenek.

�s ez borzaszt� �s elviselhetetlen. �s ezt radik�lisan cs�kkenteni, majd megsz�ntetni kell.

Az aut�k embereket �lnek, hetente t�ztizen�t�t, nem sz�m�tva most a nagysz�m� s�r�ltet.

Az aut�k zaja elk�peszt�en nagy.

Az aut�k az utc�n iszony�an b�d�sek, �s b�z�k m�rgez�.

Ez kellemetlen, de a modern t�rsadalom ezzel j�r, ezeket a jelens�geket el kell viseln�nk.

Az aut� egy t�rgy.

A kutya a t�rsunk.

Sokkal t�bb aut� van, mint kutya.

Cs�nyi Vilmos — Mozg� Vil�g, 2001. m�jus